Itt a karácsony, már csak jól meg kell élni,
Udvaron hófehér kép is ezt regéli….
Ma nem lesz magány, mindannyiunk reméli.
Jönnek este a vendégek, örömhírt elbeszélik,
Hallgatók meg csak tátják… izgulva át meg átélik.
Jó nap ez mai, mert a csodákat így is elérik.
Nagyon jó e nap jelentősen más, mint a többi,
Ma van egy szent ünnep, így jó, öröm volt felkelni.
Ha még idő kegyes is hozzánk és a hó is esik,
Lelkünk, ha talán jégcsapos is, mégis felmelegszik.
Gyönyörűséges és fel, plafonig ér a karácsonyfánk,
Meseszép díszes, az öltözéke, sugárzón tekint ránk.
A házat, mindenhol betölti a fenyő illata,
Készülődünk, meg már legott feltálalt a vacsora…
Itt vannak a szeretetteink, ma nálunk az ünnep,
De holnap délbe náluk lesz majd a fenyőfaünnep…
Már nagyon várjuk, hogy menjünk, az nekünk örömünnep.
Öleléssel, csak a szeretet szava hagyja el szánkat,
Örömpír színesíti egymásra mosolygó orcánkat…
Jó lesz együtt, de estére hazahozzuk sátorfánkat.
Jó egy kicsit együtt lenni,
Egymást, jól megszeretgetni,
Egymásra csak szépen nézni,
Egymásnak, szépet mondani!
Legyen szívünk ajándéka tiszte,
Békés együttélésnek ez titka...
Ez ad támaszt bűntelenül mára.
Kár, hogy az élet, máskor nem sodor minket egymás mellé,
Ez is valami, így már ember könnyebben helyét lelé…
Mind bízunk abban, hogy ez nap nem válik nagy kérdőjellé.
Vecsés, 2015. december 24. – Kustra Ferenc