Ady írta e sorokat,
üzent neki a Patyolat.
Kéjekre hajtotta vére,
nem tudott betelni véle.
Undorodva és butulva,
a sok kéj bosszút állt rajta.
Megrontotta a betegség,
értette már: nincsen mentség.
"most szeretnék lenni újra,
vágytalan, szűz, makulátlan, tiszta,
most mikor már nem térhetek vissza"
Boldog, aki nem "örül" - vallotta.
korai halála vétkét igazolta,
szerelmeit megsiratta.