Ragyog a város, futnak a fények
karácsonyfákon csillogó szépek,
lobogó gyertya, ezüstös csengő,
puha szőnyegen ajándék erdő.
Okos telefon, hej de szép tipp-topp,
nyílik a drága full hd laptop,
menő játékok processzor lába
illúziókat rúg e világba.
Kopott kis házban egyszerű szépen,
ajándék csillog szívből egészen,
szemek íriszén őszinte szándék,
szeretet ölel, igaz ajándék.
Hol ez a világ, melyik irányba?
Ezt a világot csak a szív látja,
akinek nincsen, nincs lejjebb, mélyebb,
szívtelen ember a legszegényebb.
Nem vagyok gazdag, de hogyha lennék,
szegénység lenne, amit megvennék,
koldustól botot, remegő kezet,
kopott talicskát, eltört kereket,
fázótól fagyot, éhestől korgást,
megállítanám az őrült forgást,
amiben a pénz szédít és kábít,
embert embernek, ellennek állít.
Bár lehetnénk mind, mind csak egyformák,
kikre áldásuk égiek szórják,
lenne életünk egyszerű játék,
kiknek a halál végső ajándék!