Univerzum....
Először csak a világosság kezdete volt,
Amíg lassan a Nap teljesen kibontakozott.
Eltűntek a csillagok,Hold még várakozott,
Mire a napfény bearanyozta a fél világot.
Nap mint nap nézzük ezt a szép műveletet,
Nem gondolván csodájára a természetnek.
Ha mindenki tudná,ők adták az életünket,
Jobban megbecsülnénk a világmindenséget.
Hangulatosabbá teszik a sivár életünket,
Négy évszakokban leljük kedves örömeinket.
Tőlük kaptuk a sok-sok szép színeinket
Amikkel kápráztatjuk egymást és szemeinket.
Lemenőben már a Nap,alkonyodik lassan,
Az északi csillag ragyog fenn a magasban,
Mélyebbre ereszkedik a Nap,egyszer csak
Eltűnik,bearanyozza a világ másik felit.
Feljött a Hold az égre,világít az éj sötétjébe.
Ő az éjszaka mindenkori őre hatalmas ereje
Tengereket mozgat föld-körüli térségekben.
Csillagoktól körülvéve káprázatos tüneményben.
Aki ezt alkotta hatalmasabb volt mindennél,
Földöntúli erő,amire ember nem képes
Teremtette ezt a csodás világmindenséget
Isten adta rá áldását,emberek boldogságát.
Becsüld meg ezt a szép természetet,mert
Nélküle nem lenne itt semmiféle élet.
Erdőségeink,folyóink mind veszélybe vannak,
Ha így megy,ki tudja mi lesz holnap.