Megjött a téli zegernye,
Fagy kopog, szakad a hó,
Vén Idő rianásában
Múltakat idéz a Szó.
Fehér lepelben a világ,
Gőgösen reped a jég,
Szegény Jelen önbizalma
Rossz Jövőre se elég.
Ásítanak a fellegek,
A Hold lábán jégcipő,
Mintha most téli álomra
Készülne a vén Idő.
Megjött a téli zegernye
Fagy tép álmot, ideget,
Reszkető kis reménységünk
Tavasz-képpel hiteget.
Jégkorszakban reménykedik
A globális Január,
Nyugodjunk meg végzetünkben,
Ne lehessen soha Nyár.
Bármilyen hideg van, lehet
Nyár-Jövő – ha akarom;
Minden szkepszis: megalkuvás,
A Remény: forradalom.