ÁRNY-örökség VII.
Írta: Vasi Ferenc Zoltan Dátum: Január 08 2016 05:54:23
V
Majd kilobban, mérgét hányja
édesapám rózsalángja.
Szüleimnek temetője –
házunk siralom hazája.
Teljes hír
Édesanyám, édes hazám!
Búbánatban csatakosan,
szilaj égi vágtájában
bokrosodott árva lovam:
De nehéz is! Pataverte,
erős, novemberi fáknak
árny-alakos hét ágáról
hét bakának lóg a lába.
Olyanok, mint hét szent mécses.
Olyanok, mint hét szent pettyes –
olyan piros, olyan bogár! –
majd mi sírotokra leszállt.
Édesanyám katicája,
meddig röpül garaboncod!
Kutya vonít, hold ha ragyog –
farkas bére mécsét oltja.
Majd kilobban, mérgét hányja
édesapám rózsalángja.
Szüleimnek temetője –
házunk siralom hazája.
Mert mi érték, másnak jutott.
A fiatok hajótörött.
Édesapám sírgödrében
civillé vált, bábkatona.
Hadbírói ítéletek:
zubbony helyett kölcsönzakó.
Édesanyám, édes hazám
ruhát váltok! Szívet soha.