Én vagyok a holdvilág,
Te pedig a napsugár.
Eláztattad arcomat,
inged szél száringatja.
Úgy járok az álmodban,
mint szarvas a tisztásra.
Úgy ölellek álmomban,
mint ha kévét gyűjtenék.
Búzaszemek: éji tánc.
Szarvasnászra holdsütés.
Úgy temetlek keblembe,
mint gyermek, kit féltenék.
Szemed olyan napos rét,
messzire elláthatnék.
Máglyát raknánk akkorát,
elkergetnénk a halált.
Csillag gyúl’ a távolban,
napjaim beragyogja.
Furcsa ízű szerelmünk,
barna kenyeret eszünk.
Minden napra jut falat,
minket sokszor jóllakat.
Vagyok néked holdvilág,
ezért vagy Te napsütés.