Tél trónol a latyak hátán,
Az Idő semmit meg nem bán.
Nedves, nyűgös hideg-sereg
Tél-indulata szemereg.
Hódara, fagyos pocsolyák;
Sárban fuldoklik a világ.
Tél trónol a latyak hátán,
Buta fülbe súg a sátán.
Sáros szemellenző-fátyol;
Rossz szkepszis mű-jövőt tákol.
Sár, média, hazugságok;
Kopasz ágon varjú károg.
Tél trónol a latyak hátán,
Istenkéz az Élet vállán.
Mulandó a sár, a fakó,
Csak a Lét örökkévaló.
Nem köt és nem old az anyag,
Mindig felszárad a latyak.
Tél trónol a latyak hátán,
Az Idő semmit meg nem bán.