Egy elhagyott kastélyban
egy elhagyott zongora.
Ütött-kopott, billeg lába,
hét húrja elszakadt.
Játszom rajta. Etüdözöm.
Sérteget az Isten engem:
bűnös zenész, bűnös hangszer,
hernyó-módon jár a dallam.
Ezek itt a billentyűkön
corpus iuris ujjak nyoma,
megőrült a zeneszerző,
a hangjegyek is paranoia.
Úgy belém vág ez a félhang,
mintha testem szike metszné.
Olyan sötét ez a szünet,
még a fül is belekékül.
Ilyen volt a házasságom,
elholt szülők fojtatása.
Szívem zörög, fütty ha tépi,
rablánc-kutya zongorája.