H.Gábor Erzsébet
Akár a régi, szép regék
De szép a táj! A hegytetőn a hó ragyog,
a Nap nevetve szórja rá a fényt
aranyt szitálva, sárga fáklyaként,
a szél szelíd, a fák között csak andalog.
A völgy ölére lágy ruhát lehelt a tél,
alá temetve annyi szép mesét,
a fagy bilincse, mint a hű pecsét,
vigyáz reájuk ott, amíg a lét alél.
De jő az új világ, a hős, a vakmerő,
s kacagva bontja szét a jégfalat!
A rend az úr, a szent idő, s az őserő;
kövekbe vés, s a rúna megmarad -
akár a régi, szép regék, s a fölkelő,
csalóka Nap, a drága ég alatt!