Katonák...
Gyülekeznek,egyre többen lesznek,
új egyenruhájukban díszelegnek.
Pirospozsgás orcájukon látszik az élet,
aggodó bizonytalanság kiséri őket.
Jön a pap,ezüst kereszt lóg a nyakába,
amit magasba emel,hogy mindenki lássa.
-Az Isten veletek lessz,áldás legyen rátok-
tudva tudván,ölni mennek a bajtársak.
Robog a vonat kietlen messzeségbe mennek,
távol a hazátol vajon kit védelmeznek?
Ölni egy másik fajt,kiket nem is ismernek,
szomorú tragédiája ez a mai történelemnek.
A vidék ilyesztő,embertelen klíma,amit csak
az ottaniak napbarnított ember bírja.
Homokvihar,skorpiók tanyája orlövészeknek
ez a hazája,sok szerencsétlent koporsó várja.
Az ottaniak nem értik,-mit akarnak tőlünk?,
Ez a föld ahol több ezer éve itt élünk-.
Ímperialisták hatalmi vágya,fegyvergyárosok
mindennapi imája,a dollárok milliárdja.
Hazafelé jövet a kis magyar csapat kiket
tárt karokkal várnak anyák, asszonyok.
Kitüntetik a hősöket,kik több embert öltek meg,
világ szégyenére az emberiségnek!