Januári alkonyatban
Hideg fény ragyog,
Számadásra készülődnek
Fent a csillagok.
Tétlenkednek a csalódott
Felhő-oszlopok,
Sejtelmesen cseperedő
Jövő gomolyog.
Tegnapokban dideregnek
Szent, naiv hitek,
Altatódalt dúdolgat a
Közömbös hideg.
Januári alkonyatban
Kérdéssor szorong,
Sötéten hallgat, nem felel
A nagy éj-korong.
Tompán fénylik a Tejút, mint
Befagyott patak,
A világ fennen csörömpöl,
Isten – hallgatag.