Valamikor régen....
Írta: Tiberius Dátum: Január 15 2016 06:04:01
V
Valamikor régen örök hűséget esküdtünk egymásnak.
Azt momdtuk,nem fogjuk adni senki másnak.
Kéz a kézben jártuk az utakat,emberek csodáltak:
ilyen boldog szerelmes párt még nem láttak.
Teljes hír
Valamikor régen...
Valamikor régen örök hűséget esküdtünk egymásnak.
Azt momdtuk,nem fogjuk adni senki másnak.
Kéz a kézben jártuk az utakat,emberek csodáltak:
ilyen boldog szerelmes párt még nem láttak.
Kis szobád volt a búvó helyünk,ahová
mi áldozni tértünk.Ez volt a szerelem oltára nékünk.
Ilyenkor mindent félre dobtál,véred fort,mint a vulkán.
Kitört a vágy belőled,magadon kívük voltál.
Élveztem szerelmed,ilyenkor szebb voltál, mint valaha.
Túlfűtött vágyad jutott aggodalmamba.
Szivemböl szerettelek,Te vágyaidnak éltél,
amit nem adtál volna semmi szerelemét.
Győzködtelek az élet értelméről,
vágyaink mögötti szép családi értékekről.
Neked az nem kellett,szabad akartál lenni mint
a madár, amit nem köt semmi már,ágról-ágra száll.
Örök hűséged nem sokáig tartott,
megszegted esküdet,s tönkre tetted az életemet.
Nem vádollak! Szerelmünk szép volt,mint az álom,te voltál
nekem a felejthetetlen boldogságom.
II.
Messze távol kicsi ház áll a domb tetején.
A kémény füstjét fujdogálja a hideg, novemberi szél,
nemsokára itt lesz a tél.Benn a házban a kandalló tüzének
fahasábok síró hangja száll az éjben..
Ídős ember ül a hintaszékben nézi a tüzet.
Elmereng a félhomályban,gondolatai messze szállnak.
Ismeretlenül a képzelet szárnyán,túl az óperencián
valahol, ahol a képzelet megáll.
-Valamikor réges-régen volt egy leány a szerelmem.
Ő volt nekem az életem,a mindenem.Bár tudnád,hogy
mennyit gondoltam rád,egy életen át.
Nem volt egy nap,hogy ne gondoltam volna rád.-
A kandalló tüze félig kialudt már. -Életem
alkonyán elgondolkodom,napjaimat számolgatom.
Elég lesz,ha egy pillantra becsukom a szemem
s te megint ott leszel velem.-