Kis szemölcs
Bolondját járatta velem,
Hogy rászedett, nem feledem!
Több hónapom tette tönkre,
Nem bocsátom meg nekie!
Szemem alá költözködött,
Mérgemre, befészkelődött!
Tartotta a szemüvegem,
Azt gondolta: ő kell nekem!
Új lakhelyét megszerette,
A potrohát növesztette,
Hosszú nyaka is lett neki,
Két szemével tekintett ki!
Ez már mégis több a soknál,
Jártam vele az orvosnál!
Beutaló! Tovább küldtek,
Vizsgálgattak, vért is vettek!
Műtéttel kell kimetszeni!
Erre időpontot kérni!
Majd két hónap kellett hozzá,
Januárban várt a kórház!
Szemölcs unta várakozni,
Kezdett türelme elfogyni,
Lekonyult a szemes része,
Mit nem látok, letört vége!
Mintha gyógyulni akarna,
Talán, Természet csodája?
Közben várt a kórházi ágy,
Félelemtől hideg kiráz!
Reggel óta haldokoltam,
Míg soromra várakoztam,
Nézem tükröm: teljes szemölcs,
Leesett! Na, ez már a csőd!
Itt az idő, jöttek értem,
De a műtétet nem kértem!
Megyek haza, most, azonnal!
Nem élek az alkalommal!
Mint a villám, felöltöztem,
Máris villamoson ültem,
Majd a busszal haza értem,
Diadalért megszenvedtem!
Jaj, csak nehogy kiújuljon!
Rosszindulattal bosszuljon!
Jóistenem, óvj meg attól,
És persze, kórházi ágytól!
Sok rossz álom, mit átéltem,
De jó, hogy kikecmeregtem,
Nyugodtan telnek a napok,
Bizakodó. Vidám vagyok!
Budapest, 2016. január 16.