H.Gábor Erzsébet
Elcsitul a dal
Hidd el, érdemes, bár az út nehéz,
együtt baktatunk, éltes, két zenész.
Ajkunk szót fakaszt, szívünk dallamot,
vélünk énekel mind ki hallgatott.
Ékes verseink rímes gyöngysorok -
van, hogy víg a lét, van, hogy könny csorog,
drága már a perc, s minden egyszeri,
vágyunk oly szerény, tiszta, emberi.
Ünnep lesz a nap, s újra szárnyalunk,
égig ér az út, s el se fáradunk,
vár az Úr, amott - száll a szép imánk,
míg itt búcsúzunk, Ő vigyáz miránk.
Elcsitul a dal, búba fúl a táj -
mint, mikor a szív, megszakad - ha fáj -,
oltár lesz a csend, s míg a lét alél,
túl a partokig elkísér a szél.
2016.01.16.