'Ki nem érzett még, nem tudja milyen
hasít, szorít, ural a félelem
egyetlen perc és nincs tovább hiszen
elnyel a sötét és a végtelen!
Szorít a szív és utolsót dobban
majd haláltáncát lejti a tudat,
ereidben forr a vér, és robban
oxigéned fogy és nullát mutat!
Sírnak az erek, könnyüket öntik,
kiáltanák nincs tovább, most figyelj!
Néma sikoly, szürke köd özönlik,
elfogy levegőd, szorít, mondd milyen?
Hasad tudatod, érzed még a kínt,
itt a vég, könyörtelenül támad,
patakokban ömlik rólad a víz
agysejtjeid tompák, már nem lázad!
Azt kéred, legyen végre vége már,
vigyen a kaszás ha kellesz neki,
nem emlékszel, szíved üvöltve fáj
sötét leplében kínodat lesi!
Gyötrő gondolat elkap pillanat
próbálsz egy utolsó néma sikolyt,
vele szemben Neked már nincs szavad,
eszmélet szakad, s életed kiolt'
Üres folt, amely néma mint a sír,
utolért végzeted fiatalon,
nincs könnyed, és nem érzed már a kínt
számodra nincs több, nincs több alkalom!