Mélyre ágyazódott szilánkok,
takarják rebbenő vágyszárnyak,
megannyi törött, csorbult érzés,
múltból, lélekben ragadt árnyak.
Csak ritkán begyógyuló sebek,
mik tanulságukkal átszabnak,
sosem törölhető félelmek,
mi lehet páncél, de árthatnak.
Bezárva könnyen lassú méreg,
pusztító a vádló hatalma.
Engedelmes, hol a szeretet
naponta végigsimogatja...