H.Gábor Erzsébet
Gyémántkönnycsepp
Hiába! Gyarló az ember, esendő,
kárából nem tanul - sohase fog!
Hajtja a kapzsiság, akár a drog -
szomorún nézi fentről a Teremtő.
Ezerszer megkérdi: - mivé lettetek?
Hol van a szeretet, hol van a jó?
Akár a kifosztott csatahajó…
Pokolra jut majd a rabló lelketek!
Embernek maradni, nem lenne könnyebb?
Mit ér a pénz, hogyha nincsen öröm?
Magányod egyszer majd visszaköszön,
s rájössz, e Föld az egyetlen kincsed -
gonoszság vert rá örök bilincset,
hol a szív arany, és gyémánt a könnycsepp.
2016.01.18.