szüleim és Cseh Tamás emlékére
Szent Mónika éjjelén, évfordulók
Árvácskák, nefelejcsek.
Szirmok és csillagok –
feneketlen tó színére
hulljatok, hulljatok,
álmokból holdat ragyogjatok.
Irodalmi „limlomok”: dalok.
Porosodni ítélt korosodó gitártok.
Mézesen néma szájsarok.
Felravataloztatott!
Ezer irányba szalad a vonatod.
Csöndemben fény csipog.
Fiastyúk! Langy csibedallamok.
És nő az éjszaka tovább,
egy-sötétben álmodik már
édesanyám,édesapám és Cseh Tamás
- ha ez a világ világossága-világ
s nem csupán az élők összefonódása,
s a valódi Ott van, -
az Ismeretlen határain túl.
Mindennapi lét:tej,szalámi, kenyér.
És Bor! Aranytetsző hordónyi borok, -
s hány új hang, alkalom,torok.
Pótolhatatlanságok miatt írok.
Az éjszaka, az éjszaka.
Vedernyi forró kávék
kávéházának filmsorozata:
Onedin családok és Dallas-ok
- megszakadt. Most abbamaradt.
Hajnal felé hív
a legszebb magyar Mona Lisa:
a Márianosztra-i Kegykép-Mária.
Üdvözlégy, Cseh Tamás,
mennybéli dalnok,
beköszönt a csend –
a sosem hallható eleven szerzemény.
Mert – (pont). A többi?
Amorf lelki alakzatok.
2009.VIII. 27-28. éjjel