Csillagtalan éjszakában
Búsan lamentál a Hold,
Mindig úgy tűnik,
Az Élet
Ilyen nehéz sose volt.
A Múlt vagy Jövő – kibicel,
Tenni, élni képtelen,
A legkevésbé szeretett
Idő mégis – a Jelen.
Csillagtalan vak jelenben
Toporog a Pillanat,
A Jövő folyton elillan,
A Múlt a miénk marad.
Csillagtalan éjszakában
Remény füstje szétterül,
Rosszabb az elvtelen alku,
Mint helytállni egyedül.
Csillagtalan éjszakában
Bármilyen sötét lehet,
Amíg élünk, adhat elég
Fényt a lelkiismeret.