A sötétség....
Hirtelen sötét lett,a mécses lángja kialudt,
a sötétségben a gondolatom elindult.
A fény az,ami teremtette ezt az isteni világot,
ami nélkül elképzelni sem tudnám a látszatot.
Bororkálok a sötétben,levertem a mécstartót
az asztal szélében,nagy zaj keletkezett hirtelenébe.
A zaj ami felhívta a figyelmemet a történtekre,
ami nélkül nem is vettem volna semmit észre.
Hirtelen valami furcsa szag csapta meg az orromat,
a mécses elégett kanóc füstje szállt az orromba.
amihez se fény se hallás nem kellett,valami
csodálatos kombinációja volt ez mindennek..
Éreztem valami égő fájdalmat az egyik kezemen,
a forró gyanta olvadéka fröccsent rám hirtelen.
Nem láttam,nem hallottam,nem is szagoltam
égette a bőrömet a fájdalom kíméletlen lett.
Csak álltam,gondolkodtam,képzelve a történteket,
a sötétség adott okot,hogy átéljem mind ezt.
A teremtőm tudatni akarta velem,mind amit átéltem
az Isten csodálatos teremtménye az ember.