Ég felé nyúló ágak...
Írta: Zagyi G Ilona Dátum: Január 24 2016 10:20:34
V
Sehol-semmi légvár felhők felett...
életfa ága furcsán megnyesett.
A mű megoldatlan, kényszeredett,
álom és valóság között rekedt.
Teljes hír
Sehol-semmi légvár felhők felett...
életfa ága furcsán megnyesett.
A mű megoldatlan, kényszeredett,
álom és valóság között rekedt.
Lombja pókfonállal átszőtt idill,
szakad, foszlik, a sablon kész. Stabil.
Előírt fejlődési szakaszok,
esélyekkel varrt, sűrűn foltozott.
Múlik, gyógyul a láz, igazodik,
szomja behódol, cserepesedik.
Napszítta, elhasznált emlékezet.
Változó évszak..., nincs új fejezet?
Százszor, ezerszer átöltöztetett
szabály, forma csak a megengedett.
Féltve őrzött klisé megörökölt,
elő árverezett megtett mérföld.
Készen kapott, kezelt terápia,
testébe zárt klausztrofóbia.
Iszony, ami sűrűn túlpörgetett,
mérgezett lenne, veleszületett?
Miért kellene másnak látszódni,
hiszen csak azt lükteti: vágyódni.
Míg magas fokon képződnek hibák,
hiszi, hogy létezik az a világ...
Eszményit, üvegszerűt festeget,
utópiáról akril képeket.
Ég felé nyúló ágon képzelet...
Sehol-semmi légvár felhők felett..
Alkony
Zagyi Gáborné