Társtalanúl
Írta: borsylaszlo2379 Dátum: Március 04 2008 11:11:21
Z
Megfakult reménnyel kereslek bátortalanul,
Téged, kiben megvan egészben, hiánytalanul,
Teljes hír
Mostanában sokszor azon gondolkodom,
Túl lépve mélyenszántó gondokon,
Hogy érett férfikorom teremtõ delén,
Egyszál egyedûl miért is maradtam én.
Ez talán a sors keserû iróniája,
Amit a tapasztalat hordoz magában?
Vagy mert túlon-túl érzékeny vagyok,
Sértést megtorlatlanúl nem hagyok?
És az végûl mégis hogyan lehetett,
Nagyon szerettem az embereket,
S a szeretet valótlan illúziókkal jár,
Becsapja magát az, ki nem a földön jár?
S illúzióktól megfosztva, boldogtalanul,
Egyre csak az jár az eszemben konokul,
Még utolszor egyszer újra megpróbálom,
Talán megtalálom, s lesz méltó párom.
Megfakult reménnyel kereslek bátortalanul,
Téged, kiben megvan egészben, hiánytalanul,
Minden, miért megszolgáltam megszenvedtem,
Hogy végre újra boldog legyek eszeveszetten.