Ünnepelt magány
Írta: qnasir Dátum: Március 04 2008 15:25:58
Egy a kérdés, egy a válasz,
Holt költõ, poéta, válassz!
H
Teljes hír
Kies pusztának, szikes útján,
Vándor szívnek, vérzõ nászán,
Kérlelt lélek, kínzó táncán,
Vak versnek, vén korán.
Lobbant láng gyújt.
Kopár kar nyújt,
Néked, néma búcsút,
Kínzó, kemény búcsút.
S jégszív, jajgat s fúj.
Pokol pitvarának tûzében,
Lángok lomha fényében,
Edzett, erõs szív dobban.
Mennynek magasában,
Lágy, lenge szellõk suhanában
Gyenge, gyermeki lélek koppan.
Fekete földdel porlasztja hamvait,
Szürke szállal vágja ormait,
Vörös vérrel írja ódáit,
Rémes rímmel szegi danáit.
Sötét, sivár helyen tengõdik,
Fehér, félelemben vergõdik,
Tölgyfa koporsóban nyugvódik.
Hangtalan esik a toll,
Ijedten a padlóra,
Óriásit koppan,
Sietve roppan
Össze ölében,
Érzõ költõ,
Lágy ölében,
Feneketlen katlan, vas erében.
Egy a kérdés, egy a válasz,
Holt költõ, poéta, válassz!
Miként, s hogyan, illõn
Légyen temetésed, illõn
Légyen drága álmod örökre.
S térj vissza ide a jövõber'
Halhatatlan alkotó,
Ünnepelt versíró,
Magányos utazó.