CHARLES SIMIC: A PRÉDIKÁTOROK FIGYELMEZTETNEK
Írta: Szollosi David Dátum: Február 04 2016 06:56:52
V
Ez a mi békés világunk arra készül, hogy romba dőljön…
Pedig – a nap ragyog, a verebek naponta
Eljönnek morzsáért a pékség elé.
Teljes hír
PREACHERS WARN
This peaceful world of ours is ready for destruction -
And still the sun shines, the sparrows come
Each morning to the bakery for crumbs.
Next door, two men deliver a bed for a pair of newlyweds
And stop to admire a bicycle chained to a parking meter.
Its owner is making lunch for his ailing grandmother.
He heats the soup and serves it to her in a bowl.
The windows are open, there’s a warm breeze.
The young trees on our street are delirious to have leaves.
Italian opera is on the radio, the volume too high.
Brevi e tristi giorni visse, a bariton sings.
Everyone up and down our block can hear him.
Something about the days that remain for us to enjoy
Being few and sad. Not today, Maestro Verdi!
At the hairdresser’s a girl leaps out of a chair,
Her blond hair bouncing off her bare shoulders
As she runs out the door in her high heels.
„I must be off”, says the handsome boy to his grandmother.
His bicycle is where he left it.
He rides it casually through the heavy traffic
His white shirttails fluttering behind him
Long after everyone else has come to a sudden stop…
___________________________________________________
A PRÉDIKÁTOROK FIGYELMEZTETNEK
Ez a mi békés világunk arra készül, hogy romba dőljön…
Pedig – a nap ragyog, a verebek naponta
Eljönnek morzsáért a pékség elé.
Két férfi nászutasoknak cipel ágyat a szomszédba,
Megállnak, furcsállják a parkolóórához lakatolt biciklit.
Gazdája éppen ebédet készít beteg nagyanyjának.
Megmelegíti levesét és csészében viszi oda neki.
Ablakok tárva-nyitva, langyos szellő fújdogál.
Utcánkon mámorosak az ifjú fák, hogy kizöldültek.
A rádióban olasz opera megy, de túl nagy a hangerő.
Brevi e tristi giorni visse, zengi egy bariton.
Háztömbünk széltében-hosszában mindenki hallja őt.
Valamit hátralévő kevés és szomorú napunkról dalol,
Hogy élvezzük… Jaj, csak ne ma, Maestro Verdi!
A fodrásznál egy lány felpattan székéből,
Szőke fürtjei csupasz vállairól hátrahullnak,
Amint magas sarkain kiviharzik az ajtón.
„Mennem kell…”, mondja szelíden a fiú is nagyanyjának.
Biciklije ott várja, ahol hagyta.
Találomra hajt keresztül a forgalom sűrűjén,
Miközben ingének két fehér szárnya még hosszasan
Lebeg mögötte, miután mások mind hirtelen megálltak…
* * * * *