Óda a budakeszi erdőhöz
Írta: Fenan Dátum: Február 05 2016 06:17:49
V
Lustaujjú hajnal fésüli a lombod,
az ébredező fénytől táguló égre
titkos rúnát rajzol összes ágad vége,
míg a reggel árja elönt minden dombot.
Teljes hír
Lustaujjú hajnal fésüli a lombod,
az ébredező fénytől táguló égre
titkos rúnát rajzol összes ágad vége,
míg a reggel árja elönt minden dombot.
Szép vagy télen, mikor ködbe fullad a táj.
A süket csöndben fáid állnak őrt merengve
-felesküdött testvérek néma rendje -
vagy fenyőid előtt csillámló hó szitál.
És szép vagy nyáron, ha a láthatárig nyúlsz el,
százezer aranyzöld kart tárva az égre,
a fáid közt folyó fény hív elveszni végre,
ha a lenge légbe lépve jön a reggel...
Budakeszi erdő, szívem egy darabja
sok kuszán fonódó gyökered közt dobog,
és emlékem, mint méla, kósza vándorod
a puha esti eget a fák fölé akasztja.