AZ URADALOM ÁRA - A TUDÁS
Írta: Vasi Ferenc Zoltan Dátum: Február 05 2016 06:18:35
V
Arcomra sül a korom,
kiszabadítom magam
a kézfogások ágbogából –
itt! – szívem csataterén: lovak;
Teljes hír
(Előhang)
Arcomra sül a korom,
kiszabadítom magam
a kézfogások ágbogából –
itt! – szívem csataterén: lovak;
patajlik az apokalipszis-roham…
I.
(Betyárős)
Zúgatod az értelem-erdő
betyárlegendáit,
talpadig érint a kegyelem
s meggyökereztet.
A végtelenbe száműz
fal, fa,idelét,
mert lelkeddel
tengerlened kell
a jövő felé…
II.
(Gróf)
Zászlóselymektől fosztotta meg
magát a világ;
(Ájult pózban hevernek a nők,
meddők lesznek és agg kesergők…)
Zúdítsd aranyzsákod
a koldusokra,
ha napfénynek tudod magad –
vagy omlassz magad ellen
fokozott dekadenciát; -
de ne légy vigasztalan állat,
akit először lőnek,
s csak aztán vigyáznak.
III.
(Bölcs)
Rádiósugárzással terelgetett
majmok!
Akad torkukon az akarat,
de hogy éljenek vele,
meg kéne tanulni
költő-nyelvekül
IV.
(Költő)
Szivárványon gyalogol az ember…-
nem múló erénnyel, kedvvel; -
legyőzhetetlen frekvencia bár
az árulás –
szir-szar erkölcsök reagálnak
a kozmikus felelősség
tudatára!
(Utóhang)
Meggyóntat a mikrofon,
arcomon verdes a reggel…
Ha átkozottul magad vagy,
csendre int majd az éber!