Kristálypalotát építettem Kettőnknek – gyémánt székek és aranyból készült asztalok vannak a hatalmas emeleti nappaliban.
A sötétkék ablaküvegen beragyogó napfény átszűrt-szelíd fényében
Jól láthatom arcod és bal kézfejed, amint az én jobb kézfejemen pihen.
Boldogság jár át újra és újra. Olyan erősen, hogy szinte felfogni is alig bírom.
Északra egy nem túl magas domb, amely fennsíkká válik a látóhatár szélén -
Délre egy hatalmas tó, amelynek gyöngy-tiszta vize iható és fürödni lehet benne.
Előtte a szivárvány minden színében váltakozó színű fal, amely egy koncert-teremé.
Beszélgetünk hosszan a közeledő nyárról, hogy mit terveztél számunkra, Kedves.
Mézédes borból iszunk percekig, majd együtt, nevetve szaladunk le a nagy lépcsőn,
amely a Palota két nagy kijárati kapuszárnyához vezet.
A pódiumon levő zongorán új dalokat játszom, amelyek tőlem születtek,
Te mélyvörös bársony ruhában állsz a hangszer előtt; a tél tisztaságáról,
a szerelmesek szemérmességéről és bátorságáról írott dalomat énekled.
Minden énekelt sor jól érthető és északi szélként száll alá a színpadról,
Romantikus és színjózan balladák hangzanak el nyitott lelkek és elmék után kutatva.
Minden ízemben reszketek, mikor az áradó hangokban kinyilatkoztatásként tör egy új hangszer megjelenésével utat magának;
a kürt szava itt zengőn, de puhán árad.
Friss vért kaptam Tőled újra – adtál, mert vérszegény voltam!
Emiatt van megint élet - s Eredet a játékomban.