Életút
Második felvonás;
Jött hát két év nekem nem maradt más
Csak a magány volt az egyetlen társ
Sötétben munkába menekülve
Túlórák főnökeim örömére
S mikor épp nem dolgoztam
Tanulmányaim alapoztam
Vagy épp egy sötét kocsmába
Néztem a pohár aljára
Jaj hogy aludni is kéne
Napi négy óra volt osztályrészem
De lassan rá kellett ébrednem
Ez nem élet így magam tönkreteszem
Így hát lelkem sivatagját
Bulldózerrel jártam át
Letaroltam mindent mit szemem lát
S lassan eljött a nap
Ráébredve ez így nem maradhat
Kerestem hát valakit ki engem, befogad