W.S. MERWIN: ÜZENET PO CSÜ-JI-NEK
Írta: Szollosi David Dátum: Február 07 2016 06:57:40

---

V

Száműzetésed ama tizedik telén
sosem engedett el téged a hideg
és az éhség éjt-nap fájt bensődben
miközben haldokló szájakból

---

Teljes hír

---

A MESSAGE TO PO CHU-I

In that tenth winter of your exile
the cold never letting go of you
and your hunger aching inside you
day and night while you heard the voices
out of the starving mouths around you
old ones and infants and animals
these curtains of bones swaying on stilts
and you heard the faint cries of the birds
searching in the frozen mud for something
to swallow and you watched the migrants
trapped in the cold the great geese growing
weaker by the day until their wings
could barely lift them above the ground
so that a gang of boys could catch one
in a net and drag him to market
to be cooked and it was then that you
saw him in his own exile and you
paid for him and kept him until he
could fly again and you let him go
but then where could he go in the world
of your time with its wars everywhere
and the soldiers hungry the fires lit
the knives out twelve hundred years ago

I have been wanting to let you know
the goose is well he is here with me
you would recognize the old migrant
he has been with me for a long time
and is in no hurry to leave here
the wars are bigger now than ever
greed has reached numbers that you would not
believe and I will not tell you what
is done to geese before they kill them
now we are melting the very poles
of the earth but I have never known
where he would go after he leaves me
_________________________________________


ÜZENET PO CSÜ-JI-NEK

Száműzetésed ama tizedik telén
sosem engedett el téged a hideg
és az éhség éjt-nap fájt bensődben
miközben haldokló szájakból
hallottál körülötted hangokat
idősek, gyerekek és állatok
himbálóztak csontfüggönyként cölöpökön
és madarak elhaló hangját hallottad
amint a fagyos sárban kutatnak valami után
ami ehető és figyelted a hideg csapdájába
esett költöző madarakat amint a vadludak
addig gyengültek napról-napra míg szárnyaik
szinte nem tudták a földről elemelni őket
így egy fiúbanda hálóval elkaphatott egyet
és azt a piactérre vonszolta hogy megsüsse
akkor történt hogy megláttad őt
az önkéntes száműzöttet megvásároltad
és addig tartottad magadnál amíg
újra repülni nem tudott és akkor elengedted
de hová is mehetett volna a te korodban mikor
mindenütt háborúk dúltak éhes katonák
raktak tüzeket és késüket fenték a madarakra
jó ezerkétszáz esztendővel ezelőtt

Mindig tudatni akartam veled
hogy ő, a vadlúd jól van itt van velem
ráismernél te is a vén költözőre
régóta élvezi vendégszeretetemet
és nem siet eltávozni innen
a háborúk most nagyobbak mint valaha
szélhámosság meg annyi hogy el se hinnéd
és azt sem mondom el neked
mit tesznek a ludakkal mielőtt megölik őket
mi most a Föld legtávolabbi pólusait
olvasztjuk és fogalmam sincs róla
hová is mehetne ő ha elhagy engem

* * * * *