Magasból zuhanni le
Írta: Deak Eva Dátum: Február 08 2016 08:47:13
V
Már minden más, itt hol a lét fuldokol,
s nincs mosoly sem, az ember arcokon.
Maradandók csak, a szikla meredélyek,
melyek körbefonják, egy elveszett városképet.
Teljes hír
Magasból zuhanni le
Már minden más, itt hol a lét fuldokol,
s nincs mosoly sem, az ember arcokon.
Maradandók csak, a szikla meredélyek,
melyek körbefonják, egy elveszett városképet.
Itt ahol élek.
Magasból zuhanni le, ide a nagy semmibe.
Az idő megállt, a lélek sivár.
Koldusként könyörög egyként a nemzedék,
nem hallik magasba emberek jajongó szava,
itt minden szenvedés már.
De még áll a vár!
Utcán elkeseredés kóborol,
látni az áldozati bárányokat.
Ifjúságnak nincsen csak kárhozat.
Félelemtől nem jár már este sem a lélek.
Csak gyűlölködés, irigység, elmenekülések.
Hamis hang hallik!
Az álnok, ördöggel paroláz,
létet ellepi sötét gyász.
Homályba veszett egykori szép emlékek.
Vajon lesz még nyugodt éjszakánk?
Visszatér e még összetartozás?
Nem kérnék, úgy érzem sokat,
ültessünk szeretet virágokat!
Főképpen, vegyük emberszámba
a magyarokat.
Deák Éva 2015.02.25.
Ma is így érzem.