Régi fényképeket nézegetve
Istenem, de régen készültek e képek!
Jó érzéssel tölt el, hogyha visszanézek.
Bájos fiatalság, vágyak és az álmok,
Évek múlásával halványabbá váltok!
Igyekszem gondolni mindig csak a szépre,
Mint mikor kislányként felnéztem az égre,
S szememmel követtem a szálló felhőket,
Gondolatban ott fenn, követtem is őket.
Nem volt az életem teljesen gondtalan,
Hisz legtöbb szegénynek dolga és gondja van,
Bár a fiatalság könnyen felejteti,
Ami életében nem sikerült neki.
Voltam gyereklányként sok minden a háznál,
Szorgoskodtam, hogy majd több legyek anyámnál.
Az első szerelem kútba esett hamar,
Visszanézve engem ez már nem is zavar.
Jött sok új szerelem, s jöttek újabb álmok,
De nem tudtam még, hogy valóra mit váltok?
Szerelmem volt a rajz, a tánc, meg az ének,
Örültem a költők sok-sok szép versének.
Éneklés, szavalás, s színdarabban játszás,
Utólag is mondom: ez egy égi áldás!
Nekem, aki voltam kis „mezei virág”,
Úgy érezhettem, hogy nekem áll a világ!
Szorgalmammal aztán eljutottam oda,
Miről kicsi lányként nem álmodtam soha.
Paraszti sorsomból felemelkedhettem,
De igaz, mindvégig földszerető lettem.
Családom mellett még most is a növények,
S kedves virágaim között hűen élek.
Most, hogy már öregszem, nem vágyon én többre,
Várom, tavaszodjon, s mehessek a zöldbe.
Mert az erdőn-mezőn most is megcsodálom
A madárdalt és sok kedvenc vadvirágom’,
Minden évben szedek egy szép nagy csokorral,
Mint egy kisleány, ki nem gondol a korral.
Elfutott az élet, sok mindent átéltem,
Hatvanhárom évem nem csak nekem érdem!
Amit, ha az Isten megsegít, s megérem,
Csak egészség legyen, Istenem, azt kérem!
Torma Zsuzsanna
2016. február 08.