Kettősségek Írta: szomorufuz Dátum: Február 10 2016 12:18:48Sz
Két szemem könnyel áztatott,
Arcomon fáradt mosoly:
Magához ölel a szomorúság
Megérkezik az éj sötét hintón Teljes hír
Fazekas Margit /Szomorúfűz/
Kettősségek
Két szemem könnyel áztatott,
Arcomon fáradt mosoly:
Magához ölel a szomorúság
Megérkezik az éj sötét hintón
Az égen hiába gyúlnak csillagok
Szökkenve oson az ezüst Hold
Csend, némaság, magány van velem
Csak az álom ad megnyugvást lelkemben
Szívemben rózsák tüskéi. Fájdalom sajog bennem.
Megállnék a suhanó időben, hogy visszafordítsam az elmúlt pillanatok részeit.
Szemem előtt végig vonul sorsom, életem átélt történései. Így múlt el életem.
Szegény és gazdag vagyok egyben. Bennem ifjúságom, a régvolt történések.
Pillanatok, melyek mellett elsodort az élet, melyeket megéltem és átéltem.
Olykor felhőkbe fogóztam, szárnyaltam a végtelenben, vagy a mélybe zuhantam.
Alkonyban, vagy sötétben éltem, vagy felragyogott, utamat megvilágosította a fény.
Őszintén éltem. Talán ezért is olyan mélyen vannak bennem a fájdalmak, a kínok.
Tanultam és hittem az igaz emberséget.
Minden emlékben van valami mély értelem, minden mond nekem valamit.
A felhőkön át még kél a Nap. Olykor sápadtan, olykor ragyogóan.
Sötétet borít szívemre, vagy elsimítja bennem a fájdalmakat.
Álmokban éltem, s az álmok néha valósággá váltak.
A csillagok, s a Hold nekem is utat mutatott vándorlásaim során.
Az idő eljárt felettem.
Hajam ezüst szálakkal telehintett, ajándék már minden újra ébredő nap.
Sz