Az emberek útját járom,
És nem látok a bútól,
Fel kéne hát állnom,
És kilépnem a múltból,
Nézem ahogy köröttem,
Életek mennek tönkre,
Nézem ahogy mögöttem,
Minden léptem gyenge,
Mégis, mire jó az egész?
Ha a Föld csak forog velünk,
És csendben csak elenyész,
Akármit is teszünk,
Hány ezer év kell még,
Hogy ésszel felérjük,
Vérre megy ez a játék,
De mindig elveszítjük,
Mert a reménynek híján,
Falak mögé bújunk,
S azok mögött árván,
Egymással háborúzunk.