Átsuttogott éjek szenvedélyes csókok,
szerelmes hónapok, bohém kis kalandok.
Álmaimban olykor vissza-visszajárnak,
feledés köde rá nem boríthat fátylat.
Ölelj engemet, míg testem beleremeg,
szorítalak magamhoz, én sem engedlek.
Nem akarom letenni édes terhedet,
szívembe zártalak, magamon visellek.
A parton az idő megállt körülöttem,
Veled emlékekért újra visszajöttem.
Látom szemtükrödben a lenyugvó Napot,
Te vajon nézed-e a bíborló alkonyt.
Gondolataimban itt vagy, visszajársz még,
bőrömön érzem én kezed érintését.
Képzeletben újra életre kelsz bennem,
philia ez, új érzés, égi szerelem