Arra indultam, s őszintén hittem,
ha szívem vezet, figyel rám Isten.
Tán rossz helyen jártam, senki földjén,
hol sok a vihar, s húz a sors-örvény.
Senki nem űzött, önjelölt irány,
de hittel lobban jelzőfény tisztán,
mint fel-fel villanó viharlámpa,
s megmozdul a lélek tépett szárnya.
Szelídülnek önpusztító szavak,
békére lel, bennem élő harag .
Alkony
Zagyi Gáborné