Tankcsapdába esett a röfögés,
és olyan édesnek találtatott a hús,
hogy Gadara mellett kiszáradt a tó.
Hordom a pálmaágat öled pohara felé,
és a kehelybe összegyűl’ a bánat.
Egy óriás tördeli erdejében a fákat;
úgy esőzik a lomb, mint a Bor
telíti a vágyat.
Arcomat formázd kezedre!
Simogasd ezer-reményű szerelemmel.
A gyémánt Isten homlokában él.
Félelembe estél. Mint a konda,
mely széttúrja a kukoricaföldet,
ahova engem temetsz,
az a sír
felszárítja a könnyed, ha könnyed
kézmozdulattal ráhinted a hantot,
mint ördögeire a virágot
ama Megszállott.