Élet az életben
Írta: Gabucc Dátum: Február 15 2016 14:04:20
V
Hát… szervusz, ismét! Régen láttalak. Hiányzol újra, most is. Hogyan is szólt a ,”Yesterday”, a ,,Tegnap”? Nevetségesen naiv vágyódásom társaságodra évekkel ezelőtt Ugyanígy, követelőzően dörömböl bensőmben, felélve az erőt Melyet közös beszélgetéseinkre tartogattam, Hátha a képtelenség értelmet ölt az
Teljes hír
Hát… szervusz, ismét! Régen láttalak. Hiányzol újra, most is. Hogyan is szólt a ,”Yesterday”, a ,,Tegnap”? Nevetségesen naiv vágyódásom társaságodra évekkel ezelőtt Ugyanígy, követelőzően dörömböl bensőmben, felélve az erőt Melyet közös beszélgetéseinkre tartogattam, Hátha a képtelenség értelmet ölt az időben – s magamban. Nem bántam meg félénkségemet azóta sem, Férfi-bátorságomat szelíd mederben tartani – jóleső győzelem volt. De most is hiába gondolkodom órákat halmozva azon, hogy rab lettem Egykor – gyáva módon elhallgatva helyét káprázatos börtönömnek, Szabadulásomért harcoltam teljes erőmből – valahányszor ez az erő birtokomban volt. Mégis néma maradtam, mikor szólnom kellett volna, Hozzád beszélni - mondatot-mondatra halmozva az ész, az értelem higgadt talajáról nem mertem, pedig hasznos tanácsok és bölcsességek sűrűjében jó lett volna gázolni, miközben még így is ránk tekintett a Toronyból egy őrszem, Gábor srác alig huszonkét évesen jóindulattal, de jól hallhatóan nevette ötvennégy éves önmagát; Örömmel - hogy tisztán és könnyedén a jövőbe lát. Hát most, mikor ismét szabad vagyok – továbbra is tisztán - pontosan látom az egymással szemben álló férfit és nőt, ahogyan egy-egy kezüket egymásba csúsztatva tőmondatokat mondva beszélgetnek egymással nyugodtan. Fentről tekintve a nyugalom és békesség védelme alatt közölt helyzetem nem múlt- és nem képzeletbeli. Bár ártalmatlan - de a jelen pecsétjét viseli. Kemény Gábor – 2015.12.19.