Jól emlékszem felmenőim és oktatóim szavaira,
Amelyeket kellő indulattal és komolysággal
Hordtak rakásba gyerek-fejem fölé, való igaz, beszédükben a jóindulat is jelen volt.
"Kivételes képességű gyerek vagy, ha szorgalmas leszel,
perspektívád a csillagos ég!"
Közülük a legkiválóbb se karolta át a vállamat, amikor 15 éves lettem,
hogy megmondja, hogy egy igazságtalan és tökéletlen világgal kell majd kompromisszumot kötnöm, mely figyelmeztetés szükséges lépés lett volna egy olyan csodabogár felé, amelynek fajtája
nem tolerálja a kategóriákba történő besorolását, és amely fajtából elenyészően kevés létezik ma is ezen a világon.
E mulasztás elmarasztalása 43 év után is jogos és szükségszerű!
Mára távol kerültek azok, akik gyerekkoromban segíthettek volna,
Egészségem is komoly tét volt, arcom többször került a porba...
A közelállók, akik majdnem tudták, milyen nagy veszélyben élek,
Segíthettek volna, ha elég erős bennük a lélek.
Ha a Gyávaság, Sznobéria és Féltékenység nem lennének testvérek:
A földből feltörne sok soha nem látott Virág, Forrás, Új Ének.
(Kemény Gábor, 2013.)