TI AZ ÉLET VIRÁGAI, TI DRÁGA SZÉP NŐK.
KIK EGYSZERRE TUDTOK SÍRNI ÉS NEVETNI,
E MÚLÓ SZÉP IDŐN.
LEHETNEK ŐK BÁR TUBARÓZSA, VAGY GONOSZ HÁRPIA
MÉGIS SZERETJUK ŐKET, MI BÁRGYÚ FÉRFIAK.
MI KÖSZÖNTJÜK ŐKET, ŐK MINKET SOHA,
LEGSZEBB SZAVUK HA ÚGY AKAD, TE ISTEN OSTORA.
HA VALAMIT ELRONT, SZÓLNI NEM SZABAD,
KIGYÓT BÉKÁT KIÁLT, HA FORDÍTVA LENNE a.
BORSOT ORRUNK ALÁ, DE SOKSZOR IS TÖRNEK,
EZEK AZ EMBERREL KACÉRKODÓ HÖLGYEK.
DE MI MEGBOCSÁTUNK, MI MÁST IS TEHETÜNK,
HISZ ÁLTALUK ÉLÜNK, AVAGY HOGY SZENVEDÜNK.
DE SOKSZOR MEGGYALÁZ, NÉHA FELMAGASZTAL,
NEM TETSZIK, FÉLRE ÁLLSZ, MAJDAN MEGVIGASZTAL.
DE SOKSZOR KÍVÁNJUK, VINNÉ EL AZ ÖRDÖG, MÉGIS MINDEN FÉRFI, CSAK ÉRTE KÖNYÖRÖG.
KÉRJÜK TEHÁT ŐKET, A JÓ ÉS ROSSZ TEVŐKET, SZERESSENEK JOBBAN, MINTAHOGY MI ŐKET.
SEBESTYÉN ISTVÁN BOGYISZLÓ 1987.