Nem jön a szörny.
Nekem kéne lemenni érte?
kés-villa kezemben… Nézek
a tükörbe, s nem jön a szörny.
Szólítom. Megáll a villa nyele –
üres sikoltást nyelek vissza vele.
Nem hallom! Nem látom! Kés-villa
kezemben? - s nem jön a szörny.
Félek (bújok odvas fogamba), - de!
ragadnám grabancát? nyelvem akadgat:
Szörny, ki! – kiáltok. – Fel, a felszínig?
tejszínhab-léted legpereméig!
Fekete mámor, engem ímel-hámol,
de csak a csengő ébresztheti?
álmából újjáélesztheti
a parázna kísértetet,
aki én lettem. (Na!)… Tükörben:
párnán: - vendégem kábán?
dohos szárazmalomban,
kábé a sötét középkorban.