Azt mondod belefáradtál,
értelmetlennek kiáltod.
Halkan becsukod az ajtót,
a szűkölő esélyre zárod.
Szinte kétségbeesetten,
csak megfelelni akarnál.
Azt érzed nem ért senki,
hogy magadra maradtál.
Érzed a mélységet,
sok benned a kérdés,
de nem felel senki,
hiányzik a megértés.
Fárasztanak a falak,
a sok előítélet.
Miért kell örökké
bizonyítanod néked.
A padló kövét nézed,
a kockákat számolod,
neked itt is, így is jó,
de csak magadat áltatod.
Nem vagy te rosszabb másnál,
össze kell magad szedni.
Felejtsd el a bíráid,
a te életed nem érzi senki.
Használd a makacsságod
most saját érdekedben,
és, ha már megpihentél,
menj tovább, felemelt fejjel!!
Alkony
Zagyi Gáborné