Nem tudom, hogy hiányzol-e
vagy csak fantomérzés
nem tudom, hogy mit ártok de,
így döntöttél és kész!
Itt jársz még a tudatomban
lényed kísért engem?
jó ez már így, úgy ahogy van
megnyugszik a lelkem.
Távolodunk, egyre messzebb
ne nézz vissza soha!
tudatomban nem leszel Te
csak gonosz mostoha!
A mi utunk nem egy többé,
szétszakadt egy mámor
Te váltál most sűrű köddé
tudom, már nem fázol!
Visszatér egy kóbor dallam
majd az éjszakában,
megfejteném csendben, halkan
de szívem már zárva!
Felégettél minden hidat
nincs min visszajönnél,
itt hagytál egy égő nyilat
darabokra törtél!
Összerakni már nem tudom
nem is tisztem, tudod
egyedül indulsz ez úton
boldog vagy, ezt tudom!
Nélkülem majd élni könnyű
Te most megpróbálod
meglásd, nem is lesz oly' szörnyű
véget ért az álmod!
Fantomérzés maradt bennem?
Egy ideig igen,
erősítem tépett lelkem
bölcs ember az ilyen?
Képzeletem oda röpít,
hol nem fáj az élet,
voltál kicsit, most a tőrt így
megforgattad szépen!
Ne hidd azt, hogy elvéreztem
felépülök lassan
tudod, soha nem kérdeztem
de Te mondtad dalban...
elmondtad az életedet,
mi fájt, hol fájt milyen,
mitől csillogott a szemed
mi adta a hitet...
Elhittem a szavaidat,
nem volt benne titok,
összeraktam ami maradt,
de már semmi nincs ott...
Hazudtál, vagy minden igaz?
Most már olyan mindegy,
nem kell többé semmi vigasz
felégettél mindent!