Velem ébred a hajnali pirkadat,
az esőfelhők csendben elvonultak.
A Nap az ég kékjébe beleharap,
madarak csicsergik csoda-szép e nap.
Gondolatom már tavaszról ábrándoz.
Méhében a föld új életet hordoz,
a születésre türelmetlen várok,
látni szeretnék minden kis virágot.
Zöldes rügyszemével pislog a bokor,
alatta elbújt a szégyenlős hunyor.
Leveti köd-szürke ruháját a táj,
magamba szívom az élet illatát.