Albert Ferenc
Törött kenyér
Szánom Kedves, kihunyt a láng.
Megéltünk sok boldog évet,
elillant a bűvös varázs;
közös útnak itt van vége,
egymást miért is áltatnánk.
Már csak gépiesen teszem
mid azt, amit meg kell tennem;
közben, hazudok szerelmet
olykor, magamnak és neked;
szánakozó ölelésben.
Kettétört száraz kenyerünk
már ízetlen és keserű.
Mosoly is elhagyta arcunk;
ritka vendégünk a derű,
mért tagadnánk, fércelt e mű.
Mi egykoron tavaszt hozott,
mára egy fagyzugos szentély;
szerelem, s a vágy elhamvadt.
Reménykedek, hamvából tán
majdan egy új világ sarjad.