- Elmúlás II. -
Írta: Jessie Dátum: Február 22 2016 12:56:27
V
Légy majd könnycseppje
virágos mezőknek,örök
lelki üzenete csillogóan
zenélő esőknek.
Teljes hír
- Elmúlás II. -
Csak szépen elengedlek...
vigye lelked a lágy szellő,
legyen hát belőled
lényemet simogató kék
felhő.
Légy majd könnycseppje
virágos mezőknek,örök
lelki üzenete csillogóan
zenélő esőknek.
Örökké csak megélni
fogom hiányod,álmodva
idézlek fel magamban,
mint egy csodás virágot,
mi égi csillagokból
egykoron hiányzott.
Már fényed tölti meg az
égi mezőket,bennem
maradt a sötét bánat,néha
eljár hozzád lelkem,s
csókolva - csókolom újra
drága - drága szádat.
Mert nemlétedtől nem
múlt el belőlem léti álmod,
szívemben hordom,mire
lelked szépen - szépen
vágyott,én mivoltom
fényeddel várva - várd ott!
Addig felidézni véllek zöld
mezők ringva -ringó
tengerében,szerelmes
évszakok szerelmében,hol
karod ölelt engem,s te
voltál a drága szerelmem.
Néha látom lényed
boldogan élni,mivoltoddal
óvón hozzám visszatérni
és szerető könnyekkel -
könnyeimet újra meg -
megélni.
Újra megélni - e csudavilágot
véled,mikor vélem a fénylő
csillagokat nézed,s hogy
megint lássalak krizantémok
közt el - eltűnni téged.
És megint érkezik a szívembe
az ősz,s véle a rozsdás
levélhullás, és síró angyalként
borulok örökre rád,mert fáj
véled az elmúlás.
Így a végtelen idő torpanva-
torpan bennem...egyszer
majd utánad kell mennem,
hol boldog nemlétről többé
már nem álmodunk,menj hát
kedves,újra elengedlek...de
egyszer találkozunk...
( Ádám Csaba 2016. február 20. )
(Jessie)