Feloszlott egy szép közösség,
ki tudja, ki merre jár,
miért döntött így a többség
talán szerencsére vár?
Máshol neki több az esély,
mert megmérettetik?
Kecsegteti hiú remény
majd többen fényezik?
Haladjatok is a korral
kis író emberek,
ötvözheted sokkal jobbal
még fokozni lehet?
Nem baj az, ha ezért mész el,
de stílusod marad,
ne utánozz, ne is lépj fel
ha dicshimnusz szakad!
Egyáltalán biztos vagy Te,
dicsérő szó Tiéd?
Tudod, hogy Ő alkalmas-e
ítélni, mondd miért?
Felnézel rá, többnek látszik
mint bárki más amott?
nem tudod, hogy mire vágyik
de ontod szép dalod?
Kinek dalolsz mondd el szépen,
kottát sem ismeri,
ott ül Ő a magas széken
tekintély van neki?
Ki által oly' tekintélyes
ki emelte oda?
Sorakozol megint szép lesz?
Ő nem lesz mostoha?
Elhagyod a régieket,
kikkel öröm a lét,
megkaptad az égi jelet,
menj, ne bánd, ne is félj!
De ha egyszer visszajönnél
az a kapu nyitva,
elmondhatod miért törtél
darabokra, mintha
vad viharban bőrig áznál,
ontod még a könnyed,
melegedj meg ha t'án fáznál
Neked így lesz könnyebb.