(Ha szenvedni is képes vagy
kitűzött célodért,
az tartós szenvedély s az agy
megosztja szívügyét.)
Régóta érlelt szerepet
tapsorkán-díj fogad,
milliók szemében lehet
ikon arcod s szavad.
Nem is cserélnél érte mást,
áldoztál rá sokat,
mint jó színész sok biztatást
kaptál évek alatt.
Ajkadról és ujjad alól
zene száll, jár a láb,
vidám lesz tőle valahol
minden szomorú báb.
Nem is cserélnél érte mást,
áldoztál rá sokat,
mint jó zenész sok biztatást
kaptál évek alatt.
Kezedtől gyógyul gyenge szív,
vagy épül híd és út,
irányítani téged hív
a tett, amerre fut.
Nem is cserélnél érte mást,
áldoztál rá sokat,
hivatásodban biztatást
kaptál évek alatt.
Idegenből lesz ismerős,
gyermekét bízta rád,
értelméért vagy felelős,
míg világ a világ.
Nem is cserélnél érte mást,
áldoztál rá sokat,
mint jó tanár sok biztatást
kaptál évek alatt.
Ital-vagy étel-vágyakat
betöltesz könnyedén,
lehet, hogy gyomrod rab marad
az asztal túlfelén.
Nem is cserélnél érte mást,
áldoztál rá sokat,
séfként, vendégként biztatást
kaptál évek alatt.
Gyertyád két végén lobogott
hosszú ideje már,
szerelmed, házad csupán volt,
porért a pénz de kár!
Mégsem cserélnél érte mást,
áldoztál rá sokat,
csillagoktól kapsz biztatást,
folyton korog hasad.
Szép nő is lehet szenvedély,
ha léte puszta vágy,
ha nappala is kéjes éj:
elfogy jövőd és mád.
Mégsem cserélnél érte mást,
áldoztál rá sokat,
hamar elégsz s a biztatás
újabban elmarad.
Mindig csak újra, frissre törsz,
adod vagy épp kapod,
haszontalant is örökölsz,
torzul tudás-magod.
Nem is cserélhetsz érte mást,
áldozhattál sokat,
utód is megvet, nincs barát
ki ássa sírodat.
Válassz éltető szenvedélyt,
maradj ember, ki vagy!