Sírba hulló élet
Írta: ILLC G3C Dátum: Február 25 2016 06:46:44
V
Torkom vágom egy hófödte, égbenyúló hegycsúcs fokán,
Egész lényem bűnbánattal keserédesen körbeveszem,
Sajnálom és szánom ezernyi létből fakadó súlyos hibám,
S csordogáló vérem végén, önmagam a mélybe vetem,
Teljes hír
Torkom vágom egy hófödte, égbenyúló hegycsúcs fokán,
Egész lényem bűnbánattal keserédesen körbeveszem,
Sajnálom és szánom ezernyi létből fakadó súlyos hibám,
S csordogáló vérem végén, önmagam a mélybe vetem,
Zuhanás közben előtörnek régen belém halt gondolatok,
Feleszmélni túl késő már, vissza többé nem fordulhatok,
A végnek peremén éltem fenekén, nevetve csak zokogok,
Mért az utolsó percek hozzák az érzést, élni akarok?
Ha szállni tudnék még egy kicsit, talán felérhetnék a napig,
De hiába minden már nem ver a szívem, erőtlenül csak zuhanok,
A földetérés kicsit se fáj, tompák mind az érzékeim,
S utolsó megtört mozdulatom, ahogy szemeim örökre lehunyom.