FARKASKALAND
Írta: gufi Dátum: Február 26 2016 15:33:22
V
Kárpátok karéján hímfarkas üvölt,
felhőt markol félőn a reszketeg hold;
havasi legelőn fagyos szél süvölt,
komondor őrzi a népes juhakolt.
Teljes hír
Albert Ferenc
FARKASKALAND
Kárpátok karéján hímfarkas üvölt,
felhőt markol félőn a reszketeg hold;
havasi legelőn fagyos szél süvölt,
komondor őrzi a népes juhakolt.
Éhes ordas-falka járja a vadont
ott, hol a természet törvénye diktál,
zsigerből ösztön: élet, avagy halál.
Hajsza, csapatszellem, bátorság, erő!
Mivel az életben maradás a tét,
így makacs kitartás lehet csak nyerő,
hisz élelem nélkül kétséges a lét.
Éjben, illat lebben, fennkölt kísértés,
és lám az alfahím rögvest szagot fog,
elszánt tutulás csigáz nyűtt csapatot.
Az eldorádóban könnyű a préda,
úr az éhkopp, de vigyázatra is int;
a nagy-fehér őrző, bizony nem léha,
húsba mártja fogát, s éles karmait.
Nyers és könyörtelen ez a harc ma itt,
esztenán a pásztor, bősz hangra riad,
botja villámlik, s ordas-bunda likad.
Vonyítva oson csapott farkú falka,
vérfoltok tarkítják a zöld legelőt;
keserű szájízzel baktat az alfa,
pofáját szegélyzi tépett kutyaszőr,
de ma, mégsem ő a komondorverő.
Nyakán és horpaszán tátongó lyukak,
bundáját szabták vérmes kutyafogak.
Messzi az éj, ám üres bendő korog,
bárányhús helyett, jól jön a bűzlő dög;
tetemet rejt egy karcsú szikla horhos,
hol óvatlan zergének nyaka törött,
végre véget ért a falkára mért böjt.
Gyógyulnak a sebek, folytonos a harc;
hullik a gyenge, s csak az erős marad!